2010. augusztus 22., vasárnap

Shootingstars...

~A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok. Fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökké valóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan/Szerelmünk lapjai/~



Egy átlagos lány vagyok, átlagos érzésekkel. Az életem egyszerű és tele van hibákkal. Van, hogy néhány percre, órára vagy akár még napokra is szerelmes leszek. Aztán jön valaki más, akibe megint beleszerethetek.
Cathy vagyok és ez az én történetem. Mindössze egy hónapja történt az egész. Forró éjszaka volt. Már több mint egy hónapja ismertem Daltont. Amikor először megláttuk egymást és egymás szemébe néztünk ott tudtam, hogy ennek folytatása lesz. Egy hónapon át telefonálgattunk és nem is egyszer találkoztunk. Nem éltem magam bele mindaddig, amíg az a bizonyos éjszaka meg nem történt. Ma már tudom, hogy hiba volt…
Minden egy telefonhívással kezdődött. Péntek délután volt. Mikor megláttam a kijelzőn a nevét a szívem a torkomban dobogott és pillangók repdestek a hasamban. Magamnak sem mertem akkoriban bevallani de már akkor elrabolta a szívem. Kihívott a tóhoz, hogy töltsük ott az éjszakát. Ha normális lettem volna egyszerűen rávágom, hogy nem de abban a pillanatban boldogság járta át a testem és bármibe benne lettem volna…csak vele legyek. Készülődés közben csak az járt a fejemben, hogy mik fognak történni, miket tervez. Naiv voltam be kell, hogy valljam. Legbelül valahol rettegtem. Szöknöm kell egy olyan fiúért, akinek lehet, hogy csak arra kellek és aztán tovább áll. Anya 10 fele lefeküdt én pedig abban a pillanatban rohantam le, hívtam Daltont és vettem fel a cipőm. Kimásztam az ablakon. Elég nagy tapasztalatom volt már benne. Ő a kocsival már a közelben járt én pedig csak rohantam arra fele amerről jött. Mikor megláttam megálltam ő pedig szép lassan lassított majd megállt. Bepattantam mellé és egy puszit nyomtam a szájára. Azt hittem elájulok az érzéstől. Az illata, a mosolya, a kisugárzása mámorító volt. Olyan volt számomra mint a drog. Ő maga volt annak a függésnek a megtestesítője, amiről azt hittem nem létezik.
A tónál már égett a tűz. Ismertem a helyet, elég sokat jöttünk ide. Az elmúlt napokban esett eső még nem száradt fel így elég sok volt a pocsolya. Kéz a kézben sétáltunk a tűzhöz, ami úgy csapott fel, olyan hevesen mint ahogy az én érzéseim keringtek a testemben. Daltonban nem volt hiba. Még én sem szúrtam ki semmit. Nem messze a tűztől egy pléd volt leterítve és egy hűtő táska is oda volt készítve, amely tele volt különféle alkohollal. Egy épp eszű lánynak abban a pillanatban annak kellett volna járni a fejében, hogy helyes dolog volt e oda menni, mondhatni az erdő középbe egy kis tóhoz egy sráccal, akit még szinte nem is ismer.
Bort iszogattunk közben beszélgettünk, de én már attól megrészegültem, hogy vele lehettem. Felálltam és elindultam a tó fele. Elég nagy volt a fű.
-Merre mész?- kiáltott utánam.
-Fogalmam sincs, de gyere.
Abban a pillanatban megbotlottam egy kőben és elestem egyenesen bele egy pocsolyába. Tiszta sár lettem. Dalton csak nevetett én meg hirtelen elhatározás alapján odasétáltam a tóhoz és beleugrottam. Magam is meglepődtem. Dalton utánam ugrott és elkezdtük egymást fröcskölni vízzel. Én sem fogtam fel olyan gyorsan történt, de egyszer csak elkapta a kezem, magához rántott, felkapott az ölébe és hevesen megcsókolt. Egy olyan csók volt, amilyenre egy lány örök életében emlékezni fog. Szép lassan sétált ki velem a partra ahol ledőltünk a fűbe és folytattuk. Nem akartam, hogy több legyen. Ma éjszaka nem. Eltoltam magamtól és mikor az égre pillantottam valami varázslatos dolog tárult elém. Hullócsillagok. Egymás mellett feküdtünk csendben és néztük. Semelyikünk sem mondott semmit, de nem is kellett. Nem illettek oda a szavak. Az idő viszont rémesen rohant és azon kaptam magam, hogy muszáj indulni. Anya korán kel és még visszaérünk az sem kis idő. Nem akartam, hogy vége legyen. Mi a garancia rá, hogy lesz még ilyen estém? És a fő kérdés: Ő akar e még ilyen estét…

Augusztus van. A szerelem, amely egy hónappal ezelőtt oly erős, oly heves és tüzes volt ma már csak emlék. Parázsló hamu a szívemben. Daltonék elköltöztek messzire. Jövő nyáron félő, hogy ahogy Dalton is visszajön a tűz is újra lobban és meg erőszakosabban szakít darabokra…





Ez a történet az én mostani érzéseimet írja le. Arra vágyom,h szeressek tiszta szívemből és viszont szeressenek. Hogy legyen valaki akiért kiszökhetek az ablakon és kifeküdjünk az út közepére éjszaka csillagokat nézni...



Xoxo: B*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése