Egy szép napos szombat reggeli bevásárlást terveztem. Épp beparkoltam a bevásárló központ parkolójába. Utáltam bevásárolni. Az ember idejét rabolja, amíg megtalál mindent majd mikor fél órát vár, hogy fizethessen. Oda sétáltam a bevásárló kocsikhoz majd kitoltam egyet. Szép lassan bepakoltam mindent a kocsiba és fizetni indultam. Miközben toltam a kocsit hirtelen megláttam egy alakot, aki annyira ismerős volt. Akit annyira szerettem volna látni mint nem látni. De amilyen hirtelen megláttam őt olyan gyorsan el is tűnt. Kifizettem a dolgokat majd kijjebb toltam a kosarat és elkezdtem bepakolni a vásárolt árut. Már majdnem mindent bepakoltam mikor nem várt dolog történt.
-Serenity?-szólított meg egy hang De ez nem egy akármilyen hang volt. Megremegtem már csak a hangja hallatán is. A szívem a torkomban dobogott. Nem akartam hátra nézni. Most nem.
-Igen?
-Szia. Úr isten de rég láttalak. Hogy vagy? Mi van veled?-mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
-Szia-próbáltam valami mosolyszerűt kicsalni de inkább hasonlított egy grimaszra mint mosolyra.- Hát igen nem ma találkoztunk utoljára. Illetve de, de érted, hogy értem. Amúgy minden rendben van. Egyetemre járok itt Pesten. Veled?
-Én tavaly végeztem szintén Pesten és most itt dolgozom. De most sietnem kell vissza.- mutatott az órájára.- De nem lenne kedved ma beülni valahova? Vagy vacsorázni?
Kész ledöbbentem. Az a srác egészen most már férfi, akiért még a mai napig is hevesen dobog a szívem engem hív el vacsorázni.
-Rendben. Mikor, hol?
-7-re legyél kész. Érted megyek ha megadod a címed.
Rámosolyogtam és megadtam a címem. Elköszönt és elrohant. Én még gyorsan bedobáltam a szatyorba a kimaradt dolgokat és mondhatni szinte rohantam a kocsimhoz. Bedobtam a cuccokat a csomagtartóba majd beültem a kormány mögé.
Nem tudtam elindulni. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. A mosolyát nem tudtam hova rakni. Egyszerűen az ájulás szélére terelt. Olyan tökéletes. Magas, ápolt, sötét haj, és kék szemek és időközbe kigyúrt teste. És pont engem? Egy ilyen férfi. Egyszerűen a mennyországba kerültem.
Beindítottam a kocsit és hazamentem. Elkezdtem egyből készülődni bár még csak 4 óra volt. Forró hab fürdő, haj mosás ezekkel végeztem 5-re. Ezután jött a legnehezebb dolog. Kiválasztani mit vegyek fel. Fél óra kutatás és gondolkozás után egy fekete koktél ruhánál maradtam egy fekete magassarkúval. A hajamat begöndörítettem és kisminkeltem magam. Mire észbe kaptam már 7 óra volt és csengettek. Felkaptam a táskám és rohantam a lifthez.
Mikor kiléptem az ajtón ott állt ő. Fekete öltönyben fehér inggel a haja kissé szélfútta volt és megint nem kaptam levegőt. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Nem beszéltünk sokat út közben már csak azért sem mert egy értelmes választ sem tudtam kicsikarni magamból. Kész szánalom. Úgy kb. negyed óra kocsikázás után megérkeztem egy számomra varázslatos helyre. Annyira el érhetetlennek tűnt nekem ez a hely mint ez a férfi. Mikor beléptünk még jobban elállt a lélegzetem. Hatalmas volt és a közepén egy nagy szökőkút. Felette egy gyönyörű csillár volt, ami olyan volt mintha kristályok lógnának le. Habár lehet azok voltak. Az asztalokon vagy fehér gyertya volt vagy pedig vörös rózsa. Minket egy vörös rózsás asztalhoz vezettek.
-Tetszik?-nézett rám csillogó tekintettel
-Egyszerűen csodálatos.- még mindig nem tudtam becsukni a szám.
-Örülök. Féltem, hogy túl giccsesnek tartod majd. Azért szeretek itt lenni mert valami elképesztően romantikus.
-Igen az.- Bevallom tényleg az volt. De nem ilyennek ismertem.
A pincér felvette a rendelésünk majd magunk maradtunk.
-És amúgy van barátod? -szegezte nekem a kérdést
-Nem, jelenleg nincs- sütöttem le a szemem - valahol nem vágyok most kapcsolatra. Elvenné az időm és félő, hogy rosszabbul teljesítenék meg persze közbe dolgozom is. Időm sincs egy kapcsolatra.- szint vallottam. Lehet elrontottam mindent.
-Megértem. Én is így vagyok ezzel. Meg normális lányt se találok.- nagy meglepetésemre nem volt barátnője.
-Hmm. Szóval azt mondod,h nem vagyok normális?- húztam fel a szemöldököm mosolyogva
-Nem. Te teljesen normális vagy. De veled nem szoktam randizni.
Lehervadt a mosoly a számról. De igaza volt. Soha nem fogok az ő szintjére felérni.
Miközben gondolkoztam és mosolyogtam rá kihozták az ételt. Evés közben nem sokat beszéltünk. Közbe iszogattunk és vissza emlékeztünk a régi időkre. A vacsora végére kicsit becsíptünk. Egészen pontosan én biztos. Kérte a számlát és mikor kihozták és megmondták mennyire kerül teljesen kijózanodtam.
-31 855 Ft lesz uram.
Rámosolygott a pincérre és oda adott 32 000 Ft-ot. Itt jöttem rá,h most már biztos, hogy nem egy körben mozgunk. Én inkább járok Burger Kingbe vagy bármi gyors étterembe mint egy ilyen helyre.
A sofőr kiparkolt a kocsival és tudtam, hogy most lesz vége a mai esti tündér mesémnek.
-Nem ülünk be valahova?- nézett rám boci szemekkel.
Azokkal a szemekkel, amikkel ha nézett teljesen elolvadtam. Még a hideg is kirázott. Persze csak jó értelemben.
-De menjünk.
Beültünk és bár Dorian nem mondott semmit a sofőr tudta, hogy melyik bárba kell vinni minket. Gondolom az összes lánnyal ezt csinálja. Elviszi vacsorázni majd a bár. Ekkor eszembe jutott valami. Le akar fektetni? Mert akkor ezzel nem vágódik be nálam. Sőt, semmivel se sikerülne rábeszélni arra.
A kocsma ( mert bárnak nem volt nevezhető ) olyan volt mint amilyet szerettem. Oda mentünk a pulthoz és ő kért egy sört. De nekem valami erősebbre volt szükségem.
-2 vodka lesz. Meg egy fanta narancs
Dorian kérdőn nézett rám majd oda fordult a pultoshoz és kijavított
-4 vodka lesz és még egy citromos gösser.
Egymásra vigyorogtunk egy asztalhoz vittük az italokat és elkezdtünk inni. Majd tovább ittunk és tovább és tovább. Éjfélkor jöttünk ki. Már az sem érdekelt, hogy az összes lányt ide hozza. Csak vele legyek. És vele voltam. A kocsis már hazament mert gyalog indultunk el. Egymásba karolva. Egyszer csak magához rántott és megcsókolt. A világ legédesebb csókja volt. Nem tudtam vele betelni és nem akartam, hogy vége legyen. De vége lett és vígan ballagtunk tovább. Út közbe nem egyszer álltunk meg csókolózni. Hihetetlen boldog voltam. Az a férfi aki tetszett, aki megdobogtatta szívem velem volt. Engem csókolt meg, engem ölelt át, engem puszilt meg.
Mikor haza értünk egy jó éjt csókot adott majd egyre jobban belemelegedett. Tudtam mit akar így hát...
-Ne is álmodj- vigyorogtam rá majd adtam még egy puszit a szájára és rohantam be a házba.
Felérve a 8-ra neki dőltem az ajtónak és boldogan nyugtáztam, hogy igen ez is megtörtént.
Másnap délután 3-kor csörgött a telefonom. Dorian volt. Még egy randira hívott, holnap abba a bárba megyünk ahol tegnap voltunk.
Este 9-kor együtt sétáltunk kéz a kézben vissza abba a kocsmába ahol voltunk. 4 vodka és két sör...ismét így indítottunk. Mikor már túl voltunk körübelül 6 felesen teljesen ledöbbentem.
-Tudod lehet, hogy hülyének fogsz hinni de még az egyetemen teljesen beléd zúgtam. Mikor megláttalak szombaton azt se tudtam mit csináljak. Végre elvihettem valakit abba az étterembe majd aztán ide. 2 éve nem volt barátnőm. Mindenhova egyedül mentem. Randizni randiztam de egy se volt olyan mint te. Szeretnék kérdezni valamit. Lennél a barátnőm?
Köpni nyelni nem tudtam. Pont egy ilyen srác mint Ő akar velem járni? De mivel más nem jutott olyan részegen az eszembe ezért csak egy szót nyögtem ki.
-Igen
Innentől semmire sem emlékszem.
Reggel mikor felkeltem rettentően fáj a karom illetve a fejem. Gondoltam bevertem valahova a karom na meg a másnaposság. De mikor kinyitottam a szemem teljesen ismeretlen helyen keltem fel. Minden fehér volt. És rájöttem. Kórházba vagyok. De, hogy kerültem ide? És hol van Dorian? Bejött az orvos és 5 percre rá már mindent tudtam. Eltört a kezem és agyrázkódásom van. Mikor mentünk át a zebrán egy kocsi majdnem elütött engem. De Dorian félre lökött...
És még valamit tudtam. Az én tündér mesém itt ért véget. Amilyen hirtelen végre az enyém lett az a személy akiért odáig voltam olyan gyorsan el is vesztettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése