Egy este, egy érzés

-Gyere már Anna. Sose mész sehova, egyszer végre igazán bulizhatnál egyet.

-Kriszti érsd meg, hogy most nincs kedvem.

-Olyan nincs. Most államvizsgáztál le. Ezt meg kell ünnepelni. 9-kor találkozunk. Nálad leszek, készülj!

-De…

Felesleges volt már bármit mondanom a kedves barátnőm rám rakta a telefont. Mindig ezt csinálta. Nincs apelláta olyankor, amikor ő beindul. 9-re tényleg az ajtóm előtt ácsorgott egy üveg borral.

-Beengednél végre?-verte az ajtómat

-Megyek, megyek-nyitottam ki

Mint mindig iszonyat csinos volt. Barna haja fényesen és lágyan omlott le a vállán, egy sárga inget és kék szoknyát viselt egy barna nyári csizmával. Én persze mint mindig a szokásosban voltam. Fekete converse, rövidnadrág és egy zöld top. Az este első részét nálam töltöttük, iszogattunk, nevetgéltünk, kicsit nosztalgiáztunk is. Mikor eléggé érettnek éreztük a hangulatunkat ahhoz, hogy elinduljunk hívtunk egy taxit. A szokásos törzshelyünkre mentünk, ahol mindenkit ismertünk, bár inkább ő ismert mindenkit. Ott összefutottunk két barátunkkal, akik meghívtak minket pár italra, majd tovább indultunk a kedvenc szórakozóhelyünkre.

Rég nem éreztem már magam ilyen jól. Önfeledten szórakoztam nem érdekelt ki mit gondolt rólam, csak táncoltam a legjobb barátnőmmel, nem akartam végre megfelelni senkinek. És ez jó volt.

Utána vissza akartunk menni a törzshelyünkre, de már éppen zártak így kénytelenek voltunk egy másik helyet keresni. Egy aránylag felkapott kocsmába mentünk be, bár a híre nem volt túl jó. Először kértünk két italt leültünk egy asztalhoz azt iszogattuk. Közben néztem az embereket, hogyan táncolnak, hogyan beszélgetnek egymással vagy éppen ülnek magányosan. A gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy egy srác leült velünk szembe és elkezdett Krisztivel flörtölni. Nem éreztem magam túl kellemesen, ami szerintem érthető, így hát úgy döntöttem ki megyek a mosdóba. Miután kicsit felfrissítettem magam és jöttem ki nekem állt két elég nagy darab férfi. Próbáltam kikerülni de csak nem akartak leszállni rólam. Hirtelen valaki megjelent, beszólt nekik én pedig odébb iramodtam. Amikor vissza értem az asztalunkhoz meglepettem tapasztaltam, hogy nincs ott senki így leültem a bárpulthoz kértem egy sört és azt iszogattam.

-Szia, emlékszel rám?- ült le mellém egyszer csak valaki.

Megmondom őszintén fogalmam se volt, hogy ki ő, de ha magabiztosak vagyunk akkor azt elhiszik. Ha meg nem jön be, akkor sincs nagy baj.

-Azt hiszem igen, te mentettél meg a mosdó előtt. Igaz?

-Igen, látom emlékszel- mosolygott rám.

Kezdett erősebben verni a szívem és nem tudtam miért. Végig néztem rajta és rá kellett jönnöm, hogy egy nagyon is helyes férfi ül mellettem. Barna haja és szeme volt, az arca kissé borostás. Fekete bőrdzsekit és fehér pólót viselt. A dzsekijét feltűrte a könyökéig. A jobb csuklóján egy karkötő volt a balon pedig egy óra.

-Sajnálom, hogy nem köszöntem meg. Tudom, hogy illetlenség volt, de egyszerűen csak örültem, hogy eljöhettem onnan. – mosolyogtam rá kissé félve

-Semmi baj, most megtetted. Mellesleg egyedül vagy?

-Nem, a barátnőmmel jöttem csak eltűnt valahol, szóval egyedül maradtam.

Innen úgy folytatódott a beszélgetés mintha kiskorunk óta ismertük volna egymást, persze úgy hogy rengeteg új információt tudtunk meg egymásról. Meg tudtam róla, hogy most államvizsgázott és azt ünnepli, hogy volt egy 4 éves kapcsolata és nem rég szállt ki belőle, és hogy tetszem neki. Egy óra elteltével a beszélgetés kezdett randi formát önteni.

-Holnap találkozz velem. A Semiramis kávézót ismered?

-Igen- válaszoltam

-Találkozzunk ott. Neked mikor jó? Én egésznap ráérek.

-Nem mondtam, hogy elmegyek.

-Kérlek, csak egy órát kérek.

-Nem tudom.

-Legyen fél. Na?

-Lehet. Talán.

-Holnap 10?

-Inkább 11.

-Balázs gyere már, mennünk kell. –szólt valaki hozzá.

-Holnap 11 Semiramis. Remélem ott leszel.

Még utoljára jelentőségteljesen a szemembe nézett. Előtte soha senki nem nézett még így a szemembe.

Mikor láttam, hogy kiment a teremből még ott üldögéltem egy ideig. Odajött egy másik srác, aki azzal kezdte, hogy hogy ülhet itt egyedül egy ilyen szép lány. Bele néztem a szemébe, néztem egy ideig majd felpattantam, megkerestem Krisztit szóltam, hogy hazamegyek. A taxiban ülve rájöttem, hogy rég nem vonzódtam senkihez ennyire. Nem tudtam kiverni a fejemből az utolsó pillantását, ahogy rám nézett. Láttam benne a reményt és akaratot. Nem értettem, hogy ez hogy lehet. Főleg ennyi idő alatt. Elhatároztam, hogy beveszek egy aspirint, iszok sok vizet és holnap elmegyek.

Másnap 9-kor keltem, rögtön el is kezdtem készülődni. Fél 11 előtt  5 perccel csörgött a telefonom. Anyukám volt, hogy valamilyen papírért be kellene mennem a munkahelyére. Kérdeztem, hogy nem lehet e máskor de határidős papírt kellett elhoznom. Nem tudtam mit csinálni. 11-re ugyan végeztem, de mire a kávézóhoz értem volna az jó esetben is 20 perc lett volna. Így hazamentem…

Eltelt egy hónap és még mindig nem tudom kiverni a fejemből a szemét, ahogyan rám nézett. Minden lefekvés előtt őt látom magam előtt és nem tudom meg mondani az okát miért. Rettentően idegesít. Lehet ha odamegyek még ott lett volna. Egy valamit tudok.

Minden okkal történik!


 ----------------------------------------------------------

Remélem tetszett.
-B